Növények

Mindig is körülöttünk éltek. Megbújtunk az árnyékukban, gyűjtögettük bogyóikat, rágcsáltuk leveleiket, megfőztük gyökereiket, ruhát készítettünk belőle, fürdővizet, szépítőszereket, sátortetőt, házat, kerítést, hajót, gyógyszert vagy varázsitalt, melytől aztán az istenekkel beszélhettünk. Vagy legalább a sámán.

Gyönyörködünk szépségükben, folyton megújuló életciklusuk nyújtotta változatos, szemet és lelket vidító tündöklésükben. Használjuk afrodiziákumként, nyugtató vagy izgató illatukat.

Hosszú idő alatt kitapasztaltuk, melyik növényt hogyan és mire használjuk, van amelyikkel ölni van amelyikkel gyógyítani tudunk.

Gyógynövények

Ősidők óta fogyasztjuk őket, ételként, italként, főzzük, sütjük, forrázzuk, hámozzuk, porítjuk, aszaljuk. Van amelyiknek a gyökerét, a szárát, levelét, bogyóját. Némelyiknek szinte minden része kincset ér, mert mindene jó valamire.

A növények ismerete nagy kincs. Mindig is az volt. Annak idején a sámánok, táltosok, kuruzslók, gyógyítók, füvesemberek-asszonyok szintetikus gyógyszerek helyett a természet kincseiben keresték és találták meg a megoldást mindenféle lelki és testi gondra, bajra. Ezek a varázserővel bíró gyógyítók nagy befolyással bírtak és megbecsülésnek örvendtek a törzsek, családok, a nép körében. A mai természetgyógyászok elődeit aztán rontó boszorkányokká kiáltották ki, az irigység, a rosszindulat éket vert közéjük és a babonás félelmekkel manipulált emberek közé, és a gonosszal való cimborálásért aztán elkezdődött tömeges üldöztetésük.Nagyon sok mai gyógyszerünk alapja szintén a növényekből kinyert hatóanyagon alapul.

 Mágikus növények a mondákban

Ahogy velünk élnek ősidőktől fogva a növények, és mindennapi életünk részei, óhatatlanul beszivárogtak a mesékbe, mondákba, legendákba. 

Felbukkanak szentté avanzsált növények, mesebeli égig érő fák, égig érő paszuly, melyen át egy égi világba juthatunk. Az életfák, az akár egyetemes szimbólumokká magasztosult növények. Növények, melyek újra ás újra megmozgatják az emberek fantáziáját. A mesékben megjelenő varázslatos, vagy sűrű, sötét erdő, a gyümölcsfák, gyümölcsök  termékenyítő varázsereje, szimbóluma. Némely hős magból vagy növényből kel életre. Bizonyos növények vagy gyümölcsök elfogyasztása varázserőt biztosít. 

 'A növényekkel való szoros kapcsolat alapja az a hiedelem, amely a fákat és növényeket lélekkel bíró lényeknek vagy azokat befogadó otthonoknak képzelte, és ennek megfelelően bánt velük' Boldizsár Ildikó

 Henye vasfű (Verbena Supina) amiről azt tartja a legenda, hogy a vámpírokat, csúnyán megtizedeli, amennyiben túl szoros kapcsoltba kerülnek vele, mert bőrüket szétmarja, majd aztán elfüstöli az egész drakulát. Ezzel szemben, ha egy ember fogyaszt belőle, akkor a még virgoncan szaladgáló vámpírok nem tudják majd megidézni. Az hiszem beláthatjuk, hogy elengedhetetlen tartozéka minden háztartásnak ilyen közel az erdélyi havasokhoz.

Amit valójában bizonyítottan tud, kitisztítja az orrüreget és a légutakat, étvágygerjesztő és vérnyomáscsökkentő, miközben jókedvre hangol. És ez sem kevés.

Sikító mandragóra ( Mandragora officinarum)  Nos, ez a növény, a mendemondák szerint eget rengető sikítozással próbálja elijeszteni, aki megpróbálja az ő gyökereit kiszaggatni a földből, mert állítólag egy gyilkosságért kivégzett ember magjából sarjadt; ezért a beszerzése igencsak nyugtalanító és zajérzékenyeknek halálosan idegesítő is.

A kitépés ceremóniájának menete, egyéb démonok földből való kirángatásának elkerülése végett a következő: a földre kétélű karddal három kör húzásával kezdjük, mely köröket a hisztis virág köré húzzuk akkurátusan, majd nagyon elszántan és jelentőségteljesen, nemkülönben pediglen hosszan, nyugatnak fordítjuk tekintetünket és nézünk. El. Esetleg használhatunk erre a célra ( mandragóra szüretelésre) kutyákat. Ezek szerint rájuk nem ordibál a növény, és lehetséges, hogy fütyülnek rájuk a démonok is. Vagy mi fütyülünk rá, ha az ebet ezután démon lovagolja. Ez még nem egészen egyértelmű.

 A boszorkányok egyébiránt éjjel szüretelték a hangoskodó növényt, majd borfürdőbe tették, és bíborba-bársonyba bugyolálták, majd szentelt ostyával táplálták gyökerét, aztán ízzé-porrá zúzták, és repülőbalzsamként, termékenyítő főzetként vagy magasabb tudásért ácsingózókat mérgeztek vele. 

Miért is próbálkoztak vele mégis a középkorban például? Mert altatóként használták. Bár a rossz hírek szerint aki fogyasztott a mandragórából, az minimum megőrült vagy (jobb? ), rosszabb esetben pedig örökre elszenderült. Használták emellett szelleműzésre és szerencsét hozó amulettként. Azt vallották, hogy hatalmat, szerencsét, és pénzt juttat annak, aki kedvesen és a szájhagyomány útján terjedő, nagyon szigorú szertartásokat betartva bánik a növénnyel, mely remélhetőleg ekkor már kussol.  Ezek után a növény megítélése minimum kétes.

 A huszadik században a morfiumfüggőséget próbálták kezelni vele, nem találtam rá utalást, vajon sikeresen e.

Mindezek után, mielőtt belemerülnék a csodálatos növények mesés világába, egy nagyon varázslatos nevű gyógyító, nem visítozó, csendes bogyós bokorról szeretnék pár dolgot mondani.

Ez pedig a szúrós csodabogyó

A szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) az egyszikűek(Liliopsida) osztályának, spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó, Magyarországon védett cserje. Egyéb elnevezései: egértövis, spárgatövis, vadpuszpáng. Annak idején a kamrában az ételekre helyezték, hogy szúrósságával elriassza az egereket, innen kapta az egértövis elnevezést.

Szubatlanti-szubmediterrán elterjedésű. Nyugat- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában honos. Nyugaton a Brit szigetekig, Franciaországig, az Ibériai-félszigetig terjed; délen Olaszországban a Balkánon, Kis-Ázsiában él; keleten a Kaukázusig, Palesztináig hatol. Legészakibb megjelenése Magyarországon van. Magyarországon a Dél-Dunántúl erdeiben fordul elő és viszonylag gyakori, helyenként akár tömeges. Egyaránt megtalálható a Mecsekben a Zselicben, Belső-Somogyban a Dráva-síkon, a Villányi-hegységben; északon egészen a Keszthelyi-fennsíkig.

A szúrós csodabogyó 20–60 cm (ritkábban 100 cm) magas örökzöld, sokszor seregesen megjelenő, évelő cserje. Föld alatti gyöktörzse (rizómája) erőteljes, rajta az éves növekmények kb. 1 cm átmérőjű golyóként jelentkeznek, ezért a gyöktörzs erőteljesen ízelt, gyöngysorra emlékeztet. Gyökerei rövidek, vastagok, viszonylag kevés van belőlük. Szára felálló, dúsan elágazó; hosszú alsó része hengeres, feljebb szögletessé válik. Az elágazások száma közel tíz, az oldalágak egyesével vagy 2-4 tagú örvökben nőnek.

Levélszerű ellaposodott szárképletei tojásdad-lándzsásak, 10–30 mm hosszúak, 10–12 mm szélesek, ép szélűek, bőrszerűek, merev szúrós hegyben végződnek. A valóságos levéltől abban különböznek, hogy rajtuk virág és termés van (innen ered a neve), ami az igazi levélen soha nincs. Valódi levelei aprók, pikkelyszerűek, a levélágak tövénél helyezkednek el.

Április-májusban virágzik. Kétlaki, vagyis az egyes példányok vagy termős vagy porzós virágot hordoznak, de az elválás nem teljes; a virágokban csökevényes formában megtalálhatóak az ellentétes ivar szervei is. Virágai aprók (5–7 mm-esek), kocsányuk rövid, szirmaik fehéreszöldek, a szárképleteken lévő zöld murvák tövében egyesével-kettesével ülnek. Hat lepellevele (szirma) két háromtagú körre oszlik, a külsőbe tartozók hosszabbak és szélesebbek is a belsőknél. A 3 porzó 2 mm hosszú, sötét ibolyaszínű csővé nőtt össze. A bibeszál rövid, a bibe korongszerű. Többnyire csak az egyik virág termékenyül meg.

A termés 10–15 mm átmérőjű, húsos, élénkpiros bogyó, benne 1-2 maggal. A magok 6–9 mm-esek, könnyen eltávolítható, rozsdaszínű maghéjjal. Egyik oldalán lapított, itt található egy fekete, kerek köldökben a csírakezdemény.

Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők, karsztbokorerdők növénye. A tápanyagokban és bázisokban gazdag, üde, laza talajt részesíti előnyben. Leggyakoribb barna erdőtalajon, de előfordul törmelék- és öntéstalajon. Inkább mészkedvelő. Félárnyékban érzi magát legjobban, a teljes záródású lombkorona alatt vagy tűző napon lassan nő, kevésbé terjed. A hosszú aszályra és a korai fagyokra érzékeny.

Április-májusban nyílik, virágait rovarok porozzák be. Termése októberben érik meg, tél elején lehullik. A bogyókat különböző állatok eszik meg és a magvak ürülékükkel terjednek. A növény örökzöld hajtása már az első évben eléri teljes méretét, növekedése ezután leáll. Egy hajtása általában három évig él, aztán elpusztul.

Gyöktörzse érösszehúzó hatású szteroidszaponinokat (ruszkogenineket) és benzofuránokat tartalmaz, a népi gyógyászatban szárított formában érgörcsök, viszketés, duzzanatok, aranyér, máj- és vesebetegségek ellen és vízhajtóként alkalmazták. A mai orvostudomány a krónikus vénaelégtelenség miatti diszkomfort (fájdalom, görcs, duzzadás, nehézláb-érzet) csökkentésére és az aranyér elleni készítmények összetevőjeként. használja. A kozmetikában a kozmetikai bőrproblémák (hajszálerek bevérzése, cellulit stb.) elleni arc- és testápoló készítmények hatóanyaga.

A szúrós csodabogyó a Természetvédelmi Világszövetség  Vörös listáján széles elterjedtsége és stabil állományai miatt nem fenyegetett státusszal szerepel. A rá leselkedő jelentősebb veszélyek az erdőirtás, erdőtüzek, dísznövényként gyűjtés. Magyarországon az 1950-70-es években tonnaszámra gyűjtötték a virágkötészet, koszorúkészítők számára. Gyakran tövestül tépték ki, ezért megritkulása miatt 1982-ben védetté nyilvánították. Ma természetvédelmi értéke 10 000 Ft.-Wikipédia

Hatóanyagai:

Aszkorbin sav, béta-karotin, kalcium, króm, fahéj sav, kobalt, rostanyag, glikol sav, vas, magnézium, B3-vitamin, foszfor, kálium, riboflavin, ruskogenin, rutin, szelén, tiamin tartalmú.

A népi gyógyászatban a szúrós csodabogyót vizelethajtóként, illetve hashajtóként alkalmazták. Az ókorban és a középkorban nemcsak gyógynövényként volt ismert, hanem fiatal földalatti hajtásait a spárgához hasonlóan zöldségként is fogyasztották. Gyógyászati jelentőségét a 19. században elvesztette. Újrafelfedezése annak köszönhető, hogy az 1950-es években állatkísérletek során felismerték a növény kivonatának érfalakra kifejtett hatását.

Az orvosi somkóróval együtt a szúrós csodabogyó gyógykészítmények formájában az idült érbetegségek gyógyítására szolgál. Az egértövis régebben a spárgával, a zellerrel, az édesköménnyel és a petrezselyemmel együtt a vízhajtó hatású, un. ötgyökér-szirup egyik alkotóeleme volt.

A növény ödémacsökkentő, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatását több vizsgálat is megerősítette.

Egy hatóanyagoktól hemzsegő krém viszeres, fájó, nehéz lábakra:

-Vadgesztenye kivonattal: érfalvédő, ödémagátló, kötőszövet erősítő, anti-ageing-, láb és visszér készítményekhez, továbbá kiváló a rosaceás hajszáleres bőr ápolására szánt kozmetikumokhoz. 

-És vörösszőlőmag kivonattal: érfalvédő, ödémagátló, kötőszövet erősítő, anti-ageing-, láb és visszér készítményekhez, továbbá kiváló a rosaceás hajszáleres bőr ápolására szánt kozmetikumokhoz.

-Valamint fekete nadálytővel: gyökerét külsőleg gyulladáscsökkentő szerként használják, leggyakrabban ízületi fájdalomra, sportsérülések gyógyítására, zúzódásra, véraláfutás, valamint csontkinövés kezelésére. A váll, a könyök, a csukló, a csípő, a térd ízületi fájdalmaira egyaránt alkalmazható.

dúsított krém, további gyulladásgátló gyógynövények segítségével könnyít az elnehezült lábakon!

A Balaton felvidéken egy barlangot is elneveztek erről a növényről:

A 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyíló barlang a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta nevét, amelynek itt találjuk északi elterjedési határát. A barlang jelenleg ismert járatainak hossza összesen immár 6 kilométer, mélysége -136 m. A fokozottan védett Csodabogyós-barlang Magyarország nyolcadik leghosszabb barlangja. Járatai elsősorban tektonikus mozgások során jöttek létre, így túlnyomórészt hasadékfolyosók, termek és aknák jellemzik. Árulkodók az egyes termek elnevezései, például a Meseország és a Függőkert, ahol gyönyörű cseppkövek fogadják a látogatót; a Döbbenet szakadéka, amely mélysége meghaladja a száz métert is; avagy a felszín közelében található Lián-terem, ahová még a fák gyökerei is lehatolnak. A barlangban egész évben indulnak túrák, ám ezek overallos kalandtúrák, ahol néha bizony négykézláb is kell mászni. Óriási, látványos hasadékai mintegy természetes geológiai szelvényként mutatják be a barlangot magába foglaló felső-triász Edericsi Mészkő Formáció rétegeit.

A Villányi borvidéken egy tanösvényt szenteltek a csodabogyónak:

villányi tanösvény

A tanösvény a Siklóshoz tartozó Máriagyűdi kegytemplom előtt elhelyezett tájékoztató táblától indul és a sárga sáv turistaútvonalat követve járható be. Ezen felül a tájékozódást nagyban segítik a nyomvonal mellé látótávolságban kihelyezett facölöpök, melyeken a szúrós csodabogyó rajza látható. A templomtól a Tenkes-hegy csúcsa alatt található kunyhóig kialakított tanösvény körülbelül 2,5 km hosszú. A végállomástól célszerű felkapaszkodni a hegygerincre, majd a kék sávjelzésen keleti irányban haladva a sárga kereszt, vagy a piros sávjelzésen visszaereszkedni Máriagyűdre. Útközben megcsodálható többek között a Siklósi vár, egy hársfasor, és a helyi védettségű vadgesztenysor is.