Az első próbálkozásom a relaxációval.

Természetesen januárban történt, az aktuálisan kötelező újévújélet nekibuzdulások időszakában, ami engem is beszippantott. 

Nem tudom te gyakorló relaxáló vagy e, vagy volt e próbálkozásod már ebben a témában, ha igen, tuti te is észrevetted, hogy a relaxáció szinte természetfölötti képességekkel ruházza fel a kezdő gyakorlókat. 

Ahogy ugyanis elhelyezkedek, a tökéletesen alkalmas, előreláthatóan hosszú távon kényelmes pózban, az előre  beállított kellemesen lágy és aura, valamint csakra és emellett negatív rezgéseket tisztító zene hangjaira megkezdeném az ellazulást, abban pillanatban az összes létező ( és eddig rejtve bújkáló) érzékszervem a Marvelli hősökével vetekedve kiéleződik.

A kellemesnek hitt fekhelyemet a matraccal érintkező testem minden egyes négyzetmilliméterével érzékelem, a legapróbb gyűrődés is ijesztően fenyegetőnek tűnik, veszélyeztetve a tökéletes ellazulást. De sebaj, hanyattfekve, végtelen nyugalomban ficánkolok, hogy egyenletesre símítsak minden apró ráncot, és amikor megvan kezdődhet végre a teljes kikapcsolás.

A testemre koncentrálok, szigorúan figyelve, hogy tényleg jól ellazítsam rongybabaként szétterülő részeim. Többször is megmozgatom a porcikáimat, hogy biztos legyek benne, már szinte hozzám sem tartoznak.

'Lazíts, lazítsd már el, még nem elég, megfeszül..érzed? Vagy nem? Vagy mégis? Na mégegyszer szorítsd meg, hogy biztos legyen. Ahh, basszus, tiszta ideg vagyok, mindenem feszül..lazíts máár!! Na most, jó, elengedem, el én, menj.. lazulj! Rongybaba vagyok, roooongybabaaa!!!'

És ekkor ebben a meghitt önnönvalómmal folytatott szeretetdialógusba megérkeznek A Hangok.

A külvilágból..

Elindul a lift.

A szomszéd ablakon fölhúzzzák a redönyt.. 

' Ezek most kelnek? Azta jó dolgukat..lazítsss!

Használnom kellett volna egy kis levendulavízet, az annyira kellemes illatú és állatira ellazít...'

A falon túlról egy idegen szaggató köhögését hallom.

' Covid? 

'Viszket a hasam. 

Meg a könyököm.

Viszket a lábam is. Ez már túlzás.

Persze, elfogyott a testápolóm. Azt is rendelnem kell. Édes álom. Hm isteni illata van, mint egy karácsonyi sütinek. 

Éhes vagyok. LAZA vagyok!!'

'Édes álom, mi? Hogy van az, hogy mások azzal küzdenek, hogy be ne aludjanak realáxálás közben? Komolyan nem értem. Biztos azok, akik képesek a vonaton is elaludni. Egy vonaton!! Aztán persze Kecskemét helyett Szegedre futnak be. Vagy nem? Ezt se értettem soha.. '

Az utcán két kutyás ismerős a csaholó ebeket túlkiabálva üdvözli egymást.

Megy a villamos..és jön is.

A kereszteződésbe megérkezik a percek óta közeledő visítva közlekedő három tűzoltóautó és egy mentő, akik szégyentelenül üvöltő szirénáikkal azon tanakodnak, ki jusson át először a elágazáson.

'Hogyaza!!! Lazítok..ellazulok, a külvilágot kizárom..nem hallok..süket vagyok, nem létezik külvilág, hogy a csudába legyek így buddha??'  

'Hmmm, koncentrálok a zenére..ez elnyomja a hangokat.

Ez a zene kb öt perce megy körbe-körbe..Ez őrületesen egyhangú.

Ez őrületesen idegesítő.

Jó, kizárom a zenét is. Csönd van..nem hallok semmit, csak a légzésem figyelem.

Ki kellett volna fújnom az orrom. Nem kapok rendesen levegőt.

Sípol az orrom. Isten azatyám sípol.! Állati mázli, hogy senki nem hallja. De én hallom. Semmi nem tud csendben működni ebben a  lakásban?

Be kéne kennem a mellkasom légzéskönnyítővel. Vagy nem is, az orromba kellett volna kennem..meg talán egy kicsit a fülembe is..

Elkalandoztam..Laza vagyok, laaaahaaazaa vaaahagyoook.'

'Megint a lift. (sóhaj)

Mintha olvastam volna valamit a meditáció optimális időpontjáról. Azt hiszem valamikor hajnali három és négy között van.

Vagy négy és öt között?

Akárhogy is, valami olyan lehetetlen időpontban, amikor MINDENKI alszik. Csakhogy, amikor MINDENKI alszik, akkor én is.

Az nem relaxáció lenne, legfeljebb szundikáció. '

'Senki nem dolgozik? Mindenki itt szambázik föl-alá ebben a kócerájban? Fogadok a szomszéd házból is ide járnak liftezni a nénik. Miért nem marad mindenki nyugton ott ahol van? Aki fönt fönt, aki lent lent? Mitől ilyen izgága itt mindenki? Szúúúúúszáááá laza vagyok.......'

'Baszki mi ez a hang? Most meg már a vonatot is hallom? De hát az vagy két kilométerre van!!! Ellazítom a vállam..el, el, el én!..Rohadt laza vagyok.'

'Bizisten a vonat az, még fütyül is.

Minek fütyül? Miért nem oson be csendben  az állomásra? Mindenkit föl kéne jelenteni csendháborításért. Én itt egy jobb világért, egy békésebb emberiségért küzdök. Meg a hajam is marhára húzza a hajgumi. Azzal is. De ez most mellékes. Ezek meg csak zajonganak, lifteznek, dudálnak..Én mondom hálátlan, önző emberiség.'

'LAZA A NYAKAM!!! Csoda, ha az emberek többsége tiszta idegbeteg ebben a városban?  Hát mi vagyok én jógi, hogy legyűrjek ekkora ellenzajt?'

BAMMM!!!

'ATYAÚRISTEN'

Hatalmas csattanás.

A szemben lakó szomszéd kínai család útrakelt.

Lehet japánok, mert tökéletesen figyelmen kívül hagyják a hibátalnul hangszigetelten és légmentesen záródó legalább 20 cm vastag biztonsági ajtójukon virító kilincset. Valószínűleg csak az elhúzható ajtókat ismerik, a kilincset pedig az európai ajtódivatban fellelhető, kötelezően megjelenő, haszontalan dísznek, vagy a gonoszt távoltartó naív szobrocskának tartják.

Ha jól számolom még egyszer sem használták.

Az ő pompásan záródó és működö, alig pár éves, csilli-villi ajtajukkal homlokegyenest szembenálló, nagyjából harmincöt-negyvenéves, kissé ütött-kopott és az irányukból ilyenkor érkező kb. 15 köbméter sűrített levegő útjában hanyag eleganciával lengedező ajtóm áll, mely ekkkora nyomásban már alig-alig állja meg a helyét. Minden ilyen alkalommal hangos és váratlan  dörrenéssel csapódik a keretnek..és én minden ilyen alkalommal azt várom riadtan, hogy keretestül zúdul be a lakásba, és döngve, örökre használhatatlanná válva elterül a padlón. 

Én a nagy lazulásban ijedten kapok szívinfarktust és kihagy a levegőm, a tenyerem egy pillanat alatt izzadt lesz, és érzem, ahogy az ijedtség energikus zsibbadása végigrohan az ellazulásra kényszerített testemen, míg sziporkázva éri el az ujjaim az összes végtagomon.

Ahogy levegőt kapok és realizálom, hogy nem dőlt rám a ház, de még az én öreg, viharvert ajtóm sem landolt a lakásban, azonnal fölülök és torkomszakadtából ordítani kezdek, hogy levezessem a pánik okozta sokkot. 

'XQGDJRUV+/SSSIK/++TZZZ%WRRR%%QKA!!!!'

( Tetszőlegesen behelyettesíthető minden ilyen alkalomra használt személyes káromkodásokkal. Ilyenkor naygjából mindet el szoktam ordítani :) )

És ezzel a kellemes levezetéssel, egy időre be is fejeztem a relaxációt az én kis panelfészkemben. Azt hiszem ehhez még sokat kell fejlődnöm, -bár ennek lehetősége így eléggé korlátozottá vált, -hogy egy ilyen környezet összes hatását kizárva tudjak hathatósan és tevőlegesen hozzájárulni egy jobb és békésebb világ létrejöttén :)

ui: Persze nem szabad feladni, és mint tudjuk a medvén kívül minden nehézség megerősít, tehát pont egy ilyen környezetben van égető szüksége az embernek hathatós stresszkezelésre! Úgyhogy relaxálásra fel!! Szú-szá.