Felkeltem ezen az áprilisi kedden. Az első kedd a mai ebben a hónapban. Álmosan keltem, mert nyomasztó szürkeség próbál benyomakodni az ablakon túlról. Minden lendületemet összeszedve kiszédelegtem a kedvesemhez a nappaliba, hogy együtt közös erővel ébredjünk föl.

Úgy éreztem, hogy mindennél jobban szükségem van egy erős kávéra, de azonnal! Szóval kibattyogtam a konyhába, hogy megtegyem a szokásos reggeli előkészületeket. A kávé előtt némi illóolajos víz, hogy erősítse az immunt, utána pedig a gyógytea, ami segít a hormonoknak nem rakoncátlankodni. és mindezek után jöhet csak a kávé, kizárólag valami szilárd táplálékkal, mert az éhgyomorra lehajtott kávé, csak még tovább ront az emésztő-és az ideg-rendszerem állapotán.

Aztán mert egy igen kedves lány vagyok, elkészítettem a párom reggelijét, amit magával cipel a robotba. Ezután megrakodtam és elindítottam a mosónőt ( gépet) majd felnyaláboltam a szárítón himbálózó zoknikat és pulcsikat, hogy a helyükre fuvarozzam őket. Ezután nekiálltam, hogy katonás rendbe hajtogassam a tegnap ledobált ruhákat, szétszortírozva, melyik mehet a fogasra vissza, vagy a mosáshoz sorban állók táborába. Ahogy a gardróbban szorgoskodtam, a szép és rendérzékemet felborzolta, a már ott táborozók hanyag egymás-hegyén hátán, részegesen jobbra-balra boruló halmok látványa. Úgyhogy belefogtam, hogy köztük is rendet vágjak, mielőtt azzal a teljességgel érthetetlen jelenséggel kelljen szembesülnöm, hogy nincs mit felvennem, mert a vágyott cuccok alattomosan megbújnak  társaik elnyomó és tolakodó jelenlétük alá hányavetin begyűrődve. Vagy ezredszerre is felhangozzon a némi szemrehányással fűszerezett  kétségbeesett kiáltás a gardrób rejtélyesen mindent magába szippantó mélyéről, hogy Hol van a zöld nadrágom, a simlis sapkám, a barna pólóm, a kedvenc pulcsim, a kék kutyás zoknim párja ..? és a sor a végtelenségig folytatható, az amúgy akár szemmagasságban épp ránk ugrani készülő ruhadarabok tetemre hívásával is.

Szóval a rendrakás a gardróbban teljességgel és reménytelenül haszontalan és kizárólag saját lelki békém és meditációs hatása miatt végzem újra és újra..leginkább ahhoz hasonlítanám, amikor hosszú napok vagy hetek alatt aprólékos munkával elkészülő homokmandalát, miután megcsodálták azt teljes pompájában, egyetlen perc alatt tökéletesen megsemmisítenek. (A homokmandalák a tibeti buddhista hagyományban színes homokból készített, majd szertartásosan lerombolt mandala. A homokmandala szimbolikusan kifejezi azt a buddhista nézőpontot, hogy a valóságban az anyagi dolgok átmenetinek tekinthetők, semmi sem állandó.  A homokmandalákban szereplő ábrák és színek is meghatározott jelentéssel bírnak, amelyet gondos aprólékossággal készítenek el az alaposan felkészített buddhista szerzetesek.)

Miután sikeresen legyőztem ruhák között tobzódó káosz ördögét, kirámoltam a mosónő munkájénak tiszta és nedves termékét, átmasírozok vele a szárítóhoz és akkurátusan kirázogatva belőle reményeim szerint MINDEN gyűrődést, pontosan meghatározott ideológia szerint fellógatom őket a megfelelő magasságban, a legoptimálisabb elhelyezkedést biztosítva nekik a maradéktalan, mihamarabbi és tökéletes száradáshoz. Ezek után már sikít értem a konyha, hogy a mosatlant ( másnál is egyesével, alattomban észrevétlenül gyűlnek fel ezek a csetreszek?) Rendezzem el, hogy a chi megfelelően áramolhasson a lakásban.

Mikor aztán ez is megvolt, vissza a fürdőszobába, eléggé elítélhető és érthetetlen módon valaki fogkrémmel alaposan összeköpködte a tükröt, amin így mondjuk szerencsére csak elmosódva látom a reggel karikákat és a kócot a fejemen. Le kell törölni, aztán ha már a kezemben valami rongy, nekiesek a kádnak is, hisz, arra is ráfér az optikai tuning.

Hogy a reggeli kalóriákat lemozogjam, egy kis söprögetésbe kezdek, majd e hév csillapodtával nekiállok megtervezni, hogy a boltban milyen estebéd összevalóit gyűjtsem be.   

Órák teltek el, és még nem 'dolgoztam' semmit. Nem járultam hozzá sem az ország, sem a család GDP-jéhez. Egy fillért sem kerestem. Mint ahogy azzal sem fogok, amikor megvásárolom és elkészítem az ételt. Mint ahogy azzal sem, hogy lehúzom és tiszta, friss huzatra cserélem az ágyneműt, megvarrom az elszakadt nadrágot, befizetem a csekkeket, elmegyek a postára a hivatalos iratért, amit a postás következetesen meg sem próbál a ládától egy centiméternyire sem arrébb vinni.

Ezeket a mindennapi teendőket megpróbáljuk belesűríteni a rendelkezésünkre álló 24 órába. A munka mellett. A szórakozás és pihenés és feltöltődés mellett. Hogy mire akarok kilyukadni?

Április első keddje a láthatatlan munka napja.

Ez az a munka, amit szinte nem tekint senki munkának. Hisz ezzel, csak visszállítom a normális állapotot. A megszokott és elvárt rendet az otthonomban.  Hisz ezért nem fizet senki. Láthatatlan a munka és láthatatlan vagyok, miközben ezt végzem.

Mi a láthatatlan munka?

Minden olyan munka, amelyért nem kap fizetést az azt végző személy. Jellemzően ezek házi- illetve ház körüli munkák, csecsemőgondozás, gyermeknevelés, beteg, idős, vagy fogyatékos személyekről való gondoskodás, illetve a közösség érdekében végzett önkéntes munka. Ez a munka rögtön látható és elismert munkának számít, ha nem a család egy tagja végzi, hanem felvesznek valakit az adott házimunkák elvégzésére, vagy ha egy állami (önkormányzati) intézmény látja el ezeket a feladatokat. A láthatatlan munka hozzájárul a jövendő generációk felneveléséhez, erősíti a generációk közötti együttműködést és szolidaritást, és tehermentesíti az állami intézményrendszert.

Magyarországon a népesség több időt fordít fizetetlen munkára (214 perc/nap), mint fizetett munkára (164 perc/nap) a legutóbbi, 2009/2010. évi időmérleg-felvétel alapján. Ez a munka nemzetgazdaságilag is jelentős, ennek figyelembevételével a GDP értéke is mintegy negyedével lenne magasabb.

Senkinek nem tűnik fel, hogy én itt már órák óta teszek veszek, egyik helyről a másikra rámolom a ruhákat, a koszt  és miegymást. Ám ha nem tenném, ha mától egy hétig semmi ilyesmit nem fognék meg és tennék arrébb, az elég hamar szemet szúrna ugyanakkor. Ez nem munka, ez az én női feladatom. Ahogy Simone de Beauovoir  fogalmaz a házimunka : "örökös egy helyben topogás; nem alkot soha újat, csak a meglevőt tartósítja".  Ezért nem igazán alkalmas arra, hogy megvalósítsam magam benne, nem lehet az életcélom, mert teljességgel alkalmatlan erre a célra. 

Napjainkban még mindig gyakran kell szembesülnünk azzal a mélyen gyökerező előítélettel, hogy a munkát nehézsége, fizikai erőt igénylő tulajdonsága, vagy a jutalmazás mértéke szerint ítélünk ( fizetés) hasznosnak, vagy egyáltalán munkának. teszik ezt előszeretettel a férfiak. De hát mi egy férfias és többségében még mindig férfiak által irányított világban élünk. Nem egyszer tapasztalom én is akár, az én felvilágosult és engem mindig minden tekintetben feltétel nélkül támogató párom részéről, hogy amikor épp belefáradt a saját munkájába, ami fizikai és szellemi szinten is igénybe veszi, valamint nem elégíti ki mégsem lelki szinten, hogy nem könnyen ismeri el munkának, a munkám. Miután nem öltözöm fel és megyek el hajnalban valahová, én osztom be az időm, és nem valaki más, nem egy harmadik személy a főnököm és nem fáradok el, miközben itthon ülök a gép előtt. Szóval az én munkámra egyszerűen nem állnak a munka terminusai. Így amikor azt mondom neki, holnap szabadnapom van, csak felkacag.

Munkamegosztás a családban

Sok családban, együttélésben merül fel problémaként. Mindenki hozza az otthoni mintákat, ami életkoronként és területenként is  elég nagy eltérést  mutathat. Sok oka lehet egy rosszul rögzült felállásnak a családban, közösségben.

Vannak akik a szigorú női-férfi munkamegosztást látták otthon, és képtelenek ebből a kötöttségből kiszakadni. Talán nem is akarnak, hisz kényelmes számukra ez a felállás. A vidéken élők és az idősebb korosztály tagjai között népszerűbb ez a tradicionális felállás. Szerintük léteznek kizárólag női és férfi feladatok. Sokszor jelenik meg munkamoráljukban, hogy lealacsonyítónak tekintik ha férfi létükre női munkát kell végezniük. Gyakran tudatosan vagy öntudatlanul ügyetlenkedéssel szabotálják ezeket a munkákat, így nem kerül sor nyílt konfliktusra, a nő egy idő után lemond arról, hogy segítséget kérjen a szerencsétlenkedő férfitól, amikor látja, hogy több munka marad utána, mintha a szokásos gyakorlott módon egyedül végezte volna el.

Ugyanakkor előfordul, hogy a nő az aki nem hagyja, hogy változzanak a felállt viszonyok, mert esetleg ő hozza ezt a rossz mintát. Mivel sehol máshol nem tud bizonyítani, de a női munkák, a család ellátása az ő feladata, itt éli ki magát, itt bizonyítja rátermettségét, ősanyaként funkcionál, és a család menedzselésében fut be karriert. Bizonyos esetekben a családot rászoktatja, hogy nélküle ne boldoguljon, létfontosságúvá teszi magát a család számára, így biztosítva az elismerést és nélkülözhetetlen fontosságát, ami igazolja a létét és szerepét a családban. Nagyon gyakran párosul ez a viselkedés mártírsággal. Nehéz ezt kezelni a család minden tagjának.

Liberálisabb, szélesebb látókörrel rendelkező fiatalabb, nagyvárosokban élő generációk talán más elképzeléssel érkeznek egy kapcsolatba. Miután napjainkban elmondható, hogy a legtöbb családban mindkét fél dolgozik, nincs akinek ne lenne más feladata a házimunkánál. Leáldozóban van a háztartásbeli szerepkör. Így az látszik igazságosnak, ha a feladatokat megosztjuk. Mindenképp megbeszélés tárgyát kell képeznie ennek a munkamegosztásnak a kialakításának. Ha ez a felosztás nem történik meg, vagy nem mindkét fél megelégedésére történik, az nagyon gyakran okoz olyan mély szakadékot, elégedetlenséget, az el nem ismert munka frusztrációt az évek során egy kapcsolatban, hogy komoly szerepe lehet a közösség felbomlásának is. Egy kapcsolatban az egyenlőség, igazságosság és a kölcsönös megbecsülés kell, hogy domináljon. És ide tartozik a másik munkájának megbecsülése is.

A felosztás nagyjából a kimondottan női feladatoknak tartott munkák, mint a gyereknevelés, gondozás, főzés, mosás, takarítás a nőkre, míg a férfias feladatok mint a ház körüli, kerti munkák, javítások és 'autós feladatok' inkább a férfiakra hárulnak. A semleges munkának tekintett feladatok mint  a csekkbefizetés és a bevásárlás nagyjából megoszlanak a párok között. 

Tegyük láthatóvá a mosogatás értékét!

Sajnos a társadalmunkban sem ismerik el és becsülik meg eléggé ezt a fajta munkát, bár fokozatosan  történnek erre erőfeszítések, akár az Európai Unió részéről is. Az Európai Unió törekvése, hogy a munkaerőpiacon kívül végzett munka is bekerüljön a statisztikákba, és a társadalom ismerje el ezeknek a meg nem fizetett munkáknak erkölcsi és anyagi értékét: ne tekintse az érintetteket inaktívnak, csökkentse az őket érő diszkriminációt és becsülje meg mindazokat, akik munkája nem kap elég figyelmet és elismerést. De egyelőre elég erős társadalmi előítéletekkel kell megküzdeni.

Gondolom nem lep meg senkit, hogy ezeket a munkákat többnyire és többségében inkább nők végzik. Hazánkban is egyelőre a női munkák és a női szerepek (gyereknevelés, főzés, takarítás, mosás, vasalás) többsége még mindig  a nőkre hárul. A magyar nők átlagosan heti tíz órával többet töltenek csecsemőgondozással, gyerekneveléssel, hat órával többet főzéssel és házimunkával a férfiaknál. Történik ez abban az esetben is, ha például a férfi munkanélküli, míg a nő a kereső a családban. 

És mivel ez a sztereotípia általános, a család megléte nem könnyíti, sőt mondhatjuk, hogy nehezíti a nők érvényesülésének lehetőségét. Ha belegondolunk, hogy a férfiak álláskeresésében mennyire számít a család megléte nehezítő vagy segítő szempontnak, azt tapasztaljuk, hogy inkább plusz pont, hisz megbízható, megállapodott és valószínűleg a család eltartása mellett elkötelezett férfi jó munkaerő lesz. míg ha egy nő keres munkát, kisgyermekek hadával a szoknyája körül, az bizony inkább hátrány, hisz valószínű ő fog otthon maradni, ha valamelyik gyermek beteg, ő akar hamarabb elmenni a munkából, hogy begyűjtse őket a bölcsikből és óvodákból.

Sajnos ez szorosan összefügg azzal a nagyon lassan (jó esetben ) változó tendenciával, hogy napjainkban sem valósult meg a női és férfi munkák egyenlő elismerése és díjazása. Ugyanazt a munkakört betöltő női és férfi munkaerők fizetése még mindig több mint 10% különbséget mutat a férfiak javára. S mivel a láthatatlan munkák nagyobb részét nők végzik, nehéz érvényt szerezni annak elismerésére.

Te mennyiért takarítod a nappalid?

Ha tudni szeretnéd, mennyit ér a munkád, mennyiért tudnád pénzre váltani, a munkakalkulátor segítségével kalkulálhatsz: https://www.lathatatlanmunka.hu/

Azt hiszem zárszóként leszögezhetjük, hogy nagyon sok múlik azon milyen mintát hozunk, mit tanítottak nekünk a szüleink, mit láttunk otthon. Ha már gyerekként megszoktuk, hogy vannak feladataink a családban, a  nem pedig mindent anyától várunk el, hogy elvégezzen helyettünk, kiszolgáljon, akkor mind a család, mind pedig a mi egyéni életünk és a későbbi életközösségünk élete könnyebb és zökkenőmentesebb, tiszteletteljesebb és harmonikusabb lesz. Kezdjük hát az elején. Vonjuk be a gyerekeket is a házimunkába, tanítsuk meg, hogyan gondoskodhatnak magukról, bármit is hoz a jövőjük és érjük el, hogy tiszteljék a munkánkat!  A változás a mi kezünkben van! Portörlőre föl!