Hogy pontosan mikor fürödtünk először, arról nincs pontos adat, de ha az ősember vízbe pottyanása is számít, akkor nagyjából olyan régről datálhatjuk, mint önmagunkat. Amennyiben ezek a véletlen balesetek a tavakkal, tengerekkel vagy jéghideg és vadsebes hegyi zúgókkal nem fedik a fürdés terminológiáját, úgy egy kicsit később kell keresgélnünk a történelmünkben, bár szinte látom magam előtt, hogy egy hideg, téli napon a vacogó ősember boldogan merítette meg cidriző, kékre hűlt popsiját egy forró hőforrás, egy termálvizes gyógyfürdő hajdani bugyogó felfakadásánál, ami fölé akkor még nem építettek giga-mega szállodákat. Ha én ősasszony lettem volna, én még egy gejzírt is boldogan öleltem volna a keblemre egy téli napon, ha a fagyhalállal kellett volna szembenéznem.

Ki volt az első?

A legtöbben az ókorban látják bizonyítottnak, hogy már tudatosan, szóval nem mert a mamuttól való ijedtében belezuttyant az éppen borókabogyót gyűjtögető ősasszony a patakba, hanem szánt szándékkal locskolták a testüket a népek  vízzel, tisztulási célzattal. Ha hihetünk azoknak, akik az emberek kádban ücsörgési szokásait nyomozzák visszafelé a történelemben, régi babiloniaknál, asszíroknál, perzsáknál, indusoknál már vallási összefüggésben megjelent a test és egyben a lélek tisztítását célzó szertartás. Mivel az ősi istenekről azt terjesztették, hogy nem fogadják azokat az eléjük járuló hívőket, akik bűzlenek és hónaljszagúak, ezért mindenképpen ildomos volt előtte egy kicsit kisuvickolnia magát az embernek. Az antik görög, majd a római kultúrában alakult tehát ki a fürdőzés szokása, ahol ezeken a meleg tájakon az emberek rákaptak az ízére a pancsolásnak. Az ókori krétai palotákban már találtak fürdőszobát és fürdőkádat. Ásatások során előkerültek vízöblítéses vécékre utaló maradványok is. A mükénéi kultúrához minden bizonnyal hozzátartozott a napi többszöri zuhanyzás. Az egyiptomiak is rendszeresen fürödtek.

A jeruzsálemi bethesdai tó volt az egyik legismertebb fürdőhely az ókori keleten, ahol a betegek a tó körül heverészve várták, hogy az Úr angyala megfodrozza a vizet,s  aztán akik elsőként vetették magukat a tóba, azok csodálatosan meggyógyultak. Tehát a fürdőzés, fürdés nemcsak lelkileg és testileg tisztít, de a betegségeket is megelőzi vagy meggyógyítja, s ezt már akkoriban is tudták és hitték az emberek, még ha kicsit másképp is, mint napjainkban.

Hadriánusz hadvezérnek a Jordánban kellett hétszer megmártóznia -elég mesebelei szám- ,és bármi volt is a gondja, állítólag kigyógyult belőle a hadász, aki római szentélyt építtetett, a parti sziklákba pedig fürdőkádat vésetett. A Jordán folyó és a Holt tenger a magas sótartalmuk miatt kiválóan alkalmas bőrbajok enyhítésére, azóta is. És én lelkesen kezelném is ott, bármi érne is el.

Már Babilóniában is kerámia csővezetékek szállították a vizet, a föld alatt, amit nem győztek rácsokkal védeni az illegális betolakodóktól, úgyis mint ...- őszintén fogalmam sincs-,  talán vízi patkány, hód vagy vidra? A palotákban megjelennek a fürdő helységek. A babilóniaiak és asszírok cédrusfát használtak tisztálkodószernek.Talán a legrégebbi fürdőkádat Szíriában tárták fel, ez agyagból készült, s vízébe illatos fürdősókat szórtak.

A guatemalai ősi Nakum városában 2500 éves maja gőzfürdőt fedeztek fel nemrégen, ami a tudósok szerint  Kr. e. 700 és 300 között üzemelhetett.

Már az ókori görögök is építettek meleg vizes, nyilvános fürdőket, a poliszokban már gyakoriak a közfürdők, és a lakásokon belüli fürdőszobák. A közfürdők a gymnasiumokhoz tartoztak a testedzés és testápolás összekapcsolódott. A szegényebbeket rabszolga locsolta vízzel, egy ovális medencében, a fürdés után pedig olajokat és illatszereket használtak, amiket a kenőszobában dörzsöltek a vendégek bőrébe. A görögöknél agyagból készültek a vízvezetékek és különböző zuhanyzókat is használtak a medencék mellett, míg Spártában  izzasztófürdővel gyötörték magukat a népek. A görög gyógyításban gyakran használták a megmártózást, valamelyik szent gyógyforrásban, melyek Heraklész védnöksége alatt álltak. 

A zsidó vallásban jellemzően sok hasznos és praktikus tanács vallási köntösben és ideológiával jelenik meg, többek között a fürdést és tisztálkodásukat is szigorú szabályok határozzák meg. Amennyiben valaki tisztátalanná vált, leprás vagy pestises -ne adj isten -, halott személlyel való érintkezés által, vagy mert épp női ciklusát élte, esetleg erotikus álmai hagytak nyomot a lepedőn, azoknak bizony irány a hideg víz!

Az elhíresült bibliai történetben a Zsuzsannát kukkoló kéjsóvár vének, a lányt fürdés közben lesik meg. A történet szerencsére happy-enddel végződött, habár a kéjsóvár vének egyben erőszakos hazudozók is voltak, és a hideg víz ez esetben kevésnek bizonyult tisztátalanságuk és bűnük lemosásához, ezért inkább halálra ítélték őket, Zsuzsannát pedig tisztára mosták a hamis vádak alól. Úgy látszik a fürdés nem várt veszélyeket rejtett magában akkoriban. 

A rómaiak nem aprózták el ezt a fürdés dolgot. amit a görögöktől vettek át, és megabiznisszé fejlesztettek.

A fürdők belépődíja, amit általában egy vállalkozó üzemeltetett, kisebb összeg volt, sok esetben pedig ingyenes. Agrippa államférfi és hadvezér minden római ember számára ingyenessé tette a fürdést és a borotválást,( ezt vajon a nőknek is?) gavallérosan saját zsebből fizette ki a tulajdonost, vagy bérlőt. (Agrippa nagylelkűségét később többen követték, volt, hogy a rómaiak éveken át ingyen élvezték a Város nagyszerű fürdőit.) A fürdőket egyaránt használhatta a legszegényebb és a gazdag is, úgyhogy a falain belül megvalósult a tökéletes egyenlőség, hisz meztelenül mind egyformák voltak, egyformán élvezhették a fürdő nyújtotta pompát és élvezeteket. 

Minden fürdőben volt, öltöző, hideg vizes medence (frigidarium), langyos medence (tepidarium), meleg vizes fürdő (caldarium) és gőzfürdő (laconicum). A fürdőkhöz tartozott egy nyitott tetejű sportolásra alkalmas tér, ahol edzhettek a népek. A legtöbb fürdőben volt lehetőségük enni és inni a fürdőzőknek, mivel órákat, esetleg fél napokat is eltöltöttek ott, valamint mivel megfigyelték a fürdés étvégygerjesztő hatását, így szemfüles vállalkozók máris megalapították az első strandbüféket. És mindezt tehették 867 közfürdőben. A császárok hatalmas fürdőket építtettek, oszlopokkal, nagy terekkel, mozaikokkal díszítve, és előfordult, hogy fennhéjázón, de nem meglepő módon magukról nevezték el őket. Hatalmas, emeletes csatorna-viaduktokon keresztül szállították a vízben szegény részekhez a vizet. Ezeken utaztatták a szennyvizet és a csapadékvizet is, Rómába 11 vezeték futott be.

Galenosz ókori orvos napi fürdőzési tanácsa:

-forró lég vagy gőzfürdővel kezdd

-forró vízben lazítsd az izmaid

-frissülj föl a hideg vizes medencében, jót tesz a bőrnek

-s végül olajokkal kend be a tested, hogy ne ártson a külső levegő

 A fürdők társadalmilag és kulturálisan is jelentős szerepet játszottak az emberek életében. Ha pletykára voltak éhesek ide mentek, ha lazulni vágytak ide mentek, játszottak, sportoltak, ettek-ittak, találkozókat beszéltek meg a fürdőbe, ahol masszázs- és olajozótermek mellett az ún. destrictarium, azaz a testszőrzet eltávolítására szolgáló terem is jellemezte a pihenő és szórakoztató létesítményt. Nem hiába nevezik ezeket, a nagyszerű thermákat a római plebs villáinak, amelyeknek sétányait, kertjeit, napozóteraszait, sportpályáit, könyvtárait, boltjait és minden egyéb szolgáltatását igénybe lehetett venni az úszás mellett. S nem véletlenül lettek ezek az intézmények a proletariusok felé irányuló császári propaganda legfőbb eszközeivé. Ha el akarta nyerni a nép kegyét a császár, fürdőt építtetett nekik. Nos, többek között. 

Damaszkuszi Apollodoros állt elő azzal az újítással, hogy a medencék délnyugati irányba nézzenek, így a délutáni nap sok energiát megspórol a medencék vizének felfűtésében, ráadásul a fürdőzésnek is inkább a délutáni órákban volt divatos ideje, a lemenő nap fényében ez sokkal hangulatosabb. S ugyan ki cáfolná ezt?

És mi került még a fürdővízbe?

Krisztus előtt finom homokot vagy habkövet használtak a tisztálkodáshoz, ezeket persze nem szórták a vízbe. A rómaiak fürdéskor illatos olajat használtak szappan helyett, amivel akkor még csak mostak és gyógyászati célra használták. Az olajos koszt aztán egy strigil nevű eszközzel vakarták le magukról. Ezt az eszközt a fürdőkben is használták, de eredetileg a sportolókhoz kötődik, akik a leégés ellen olajjal és porral kenték be a testüket, ami, aztán jó kis trutyis állagot képzett a torna végére, és ezt vakarták le a strigillel, ami általában bronzból készült.  Ezt tekinthetjük az első testradírnak azt hiszem.

Az ókori egyiptomi Kleopátra a hírek szerint szamártejben fürdött, ami a brit tudósok szerint -akik miért pont ezt ne vizsgálták volna meg-a benne található AHA savnak köszönhetően segíti a bőr fiatalon tartását, a fölső elhalt réteg lemarásával, aztán a szaruréteg aljáig jutva serkenti a bőr regenerálódását. Kleopátra aligha ismerhette a brit tudósok kutatási kedvét és eredményeit, de valami  ősi tudással, vagy csak fura vonzalommal a szamártej iránt, jól ráérzett a fürdőzésnek a szépségápolásban játszó szerepére. Ugyanezért a szertartásért rajongott a véreskezű Néró második felesége, Poppea is. Gyakran szórták teli a fürdőkádjaikat rózsa, jázmin és vélhetően egyéb illatos virágokkal.

A görögök viszont inkább bort töltöttek a fürdővízhez- ismerve hedonizmusukat ezen egyáltalán nem csodálkozom - , ami szintén savas hatásával hámlaszt, és rengeteg antioxidánsa jótékony hatással van a bőrre. Ha pedig ezzel egyidőben egy pohárral belsőleg is megtápláljuk a szervezetünket. az segíti az ellazulást és nyugtatja az elmét, ami végső soron kisimult, nyugodt megjelenést biztosít.

Mit teszünk most a fürdővízbe?

 Fürdősót

A fürdősó vagyis keserűsó, amely leánykori nevén magnézium -szulfát. A sót illatosíthatjuk 100% tisztaságú esszenciális illóolajjal, dúsíthatjuk gyógynövényekkel. időnként megspékelhetjük egy kis szódabikarbónával, ami fokozza a méregtelenítő hatását. Az illóolaj és a gyógynövények hatóanyagai is felszívódnak a bőrön keresztül, így fontos, hogy tiszta, és jó minőségű anyagokat használjunk.

Miért tesszük a fürdővízbe?

 -méregtelenít

- fertőtlenít

-javítja a vérkeringést

-ellazítja az izmokat, oldja a görcsöket

-gyulladáscsökkentő

-nyugtató

-szabályozza a szervezet ionháztartását

-szépíti a bőrt ( pikkelysömörre például bőszen ajánlják, rögtön a Holt tengeri nyaralás után)

-enyhítheti a fejfájást

Amire figyelni kell: a meleg víz és a só kombinációja értágító hatású, a forró vízzel ez a hatása fokozódik. Amikor bármennyire is vágyunk rá, NE használjunk fürdősót, vagy akár egyáltalán tekintsünk el a kádban ázástól:

-lázasan

-súlyos bőrbetegség, amit a só irritál

-várandósság

-nagyon alacsony vérnyomás

-nyílt seb

-szívbetegség esetén

A forró víz önmagában is nagyon szárító hatású, tehát ajánlatos kerülni.  Ha a só és a meleg víz nem is szárította ki a bőröd egy hosszú és kellemesen ábrándozós fürdőzés során, a vízben levő klór még megteheti, úgyhogy javaslom, hogy a fürdő után a puha bőrt tápláld még meg testápolóval.

Milyen illatot használj?

Nyugtató illatok: levendula, bergamott, ilang-ilang, indiai citromfű, rózsa

Élénkítő: citrom, citronella, mandarin, rozmaring, vadnarancs

Megfázásra: borsmenta, kámfor, eukaliptusz

 Használhatod egész testes elmerülésre, de készíthetsz belőle lábfürdőt is. Anélkül, hogy a meleg víz esetleg elbágyasztana, a lábfürdő is képes ugyanazt a hatást elérni, felfrissít vagy ellazít.

 Leszögezhetjük azt hiszem, hogy a fürdő az jó dolog, időnként igazán képes feltölteni és ellazítani, akár otthon a kádban, akár egy gyógyvízre épült közösségi fürdőben áztatjuk magunkat, és hogy ezt már lényegében évszázadok óta tudjuk. Szóval, válaszd ki a kedvenc illatod, hogy megnyugodni vagy felélénkülni vágysz, zuttyantsd bele a vízbe a megfelelő fürdősót, lökd be a zenét, támogasd meg a hangulatot egy-két füstülővel, mécsessel vagy egy jó könyvvel és jöhet a Te időd!